Hellósztok Kutyakakik!
Nem véletlen ez a köszönés Sztúmestertől, ugyanis a több, mint 2 hónapos cikktelenséget egy kutyás cikkel töri meg a blogolás császára. Le van szarva a világrekord kísérlet, úgy döntöttem végül mégse térek el a szokásos 2-3 hónapos kihagyástól, nehogy Lufi rosszakat álmodjon.
Bocsi mindenkitől, hogy ezúttal nem jött a szokásos karácsonyi különkiadás, de Tudod Ki a szokásosnál is ütődöttebb lett. Még a végén kénytelen lettem volna megrángatni a bajszát, mert ha fél óránál tovább ülök a gép előtt cikkot írva, tuti nekem esett volna az öreg. Szóval Tudod Ki testi épsége és a 8 napon túl gyógyuló sérülés okozásáért induló pereskedés elkerülése érdekében most az új évben kívánok kellemes Sztünnepeket mindenkinek!
Kutyás cikkot ígértem. Há' jöjjön!
Ott kezdődik a sztori, hogy Lufi megint hülye volt. Le volt akciózva a kutyakaja a bótban. Azt tudni kell, hogy Lufi még talán egy vödör rothadó halbelsőséget is megvenne ha jó áron teszik ki a polcokra. Még szép hogy nem hagyta ott a leárazott kutyacsemegét, úgy volt vele, hogy a macskáknak biztos ízleni fog. Há' nem ízlett nekik. De mit is várhatnánk egy olyantól aki képtelen megkülönböztetni egy nyestet egy menyéttől. Szánalom az ürge. Na mindegy, nem volt más választásunk, mint elosztogatni a cuccot karácsonyi ajándék gyanánt a kutyák között. Utólag kiderült, hogy pár kutya annak is jobban örült volna ha valaki 10 percen keresztül kaviccsal dobálná meg őt. Amikor a második kutya hagyta ott a karácsonyi "ajándékát", akkor hirtelen nem tudtam eldönteni ki a nagyobb lúzer. Lufi, amiért képes volt olyan eledelt venni amit még a célközönség is wc-n húzna le szíve szerint vagy a gyártó amiért képes volt ilyen hulladékot a piacra dobni? Esetleg én amiért Lufival tartottam és azt hittem, hogy képes lesz valamit jól csinálni? Szavazzuk meg szerintem!
Betettem még pár lehetőséget. Tudod Kire is lehet kenni a dolgot ha valaki végképp nem tudna dönteni.
Szerencsére azért később találtunk pár blökit akik valahogy letuszkolták a torkukon azokat a gumiabroncs szerű darabokat a kedvünkért, sőt valamelyik még jó képet is vágott hozzá! Azért abban biztos vagyok, hogy amint látta, hogy elmegyünk, szaladt is leöblíteni valamivel, hogy ne érezze tovább azt az áporodott zokni ízt a szájában.
Újévkor aztán normális kajával (csonttal) is megleptük őket, nehogy már a végén megutáljon minket minden környékbéli kutya.
Nyugi van Sztubi Dú! Most nem kell olyan szart enned, csak csontot hozunk!
Ennyi volt Sztui és Lufi ünnepi kutya kalandja, remélem tetszett mindenkinek! Persze a kutyákon kívül. Nekik valószínűleg nagyon nem tetszett. Biztos örvendeznek, hogy má' 2 napja nem láttak minket kezünkben azzal a csomag leértékelt gumicsizma talppal.
Sztúmester mára elköszön. Csősztök!
