Csősztök poszáta arcúak!

Hát fingom nem vót' miről fog szólni ez a cikk, de hát olyan jópofa köszönést pötyögött le az imént Sztúmester, hogy erről be is ugrott egy sztori. A poszáta az egy madár, nem? Most má' lesz@rom, lényeg, hogy egy madaras sztori jutott eszembe, még úgy egy hónappal ezelőttről. Leírom ide, hogy végre legyen mán egy új cikk.

Na szóval, Sztui éppen ment-mendegélt kezében elemózsiával. Mivel kb. 11:30 volt, és ugye mindenki tudja, hogy a blogmester mit szokott 11:30-kor zabálni (KATTINTS IDEFELÉ HA HÜLYE VAGY ÉS TE NEM TUDOD), így mondjuk hogy a kezében lévő kaja egy zsírosdeszka volt.... (így be se kellett volna raknom a linket, lelőttem a poént). Na mindegy, szóval zabáltam egy zsírosdeszkát az utcán. Aztán, ahogy letörlök egy odaragadt lilahagyma szeletet az arcomról, észreveszem, hogy egy sunyi kis szárnyas elkezd engem bámulni. Először csirkére gyanakodtam, de hazaérve fellapoztam a madárlexikonomat. Kiderült, hogy egy dolmányos varjúval volt dolgom.

Há' olyan érzésem volt, mint amikor a floorballos környékemen elkezd jönni felém egy sötét bőrű tag pár forintnyi apró, vagy egy szál cigi reményében. Vagy esetleg az aktuális időt nem tudja a tesó, azt jön megtudakolni. Természetesen tőlem senki nem kap ingyér' dohányárut, ezért az ilyeneket általában elzavarom. Ha nem sikerül akkor leszú elcsitítom. Na de ez a galamb rámenősebb vót még a kétszersülteknél is!

Nem szarozott a kérdezősködéssel, ragadozó állat lévén egyből Sztúman torkának esett. Időm sem volt előkapni a pillangómat, hogy átszabjam kicsit a kinézetét. Először csak a blogmester felé repült, ekkor azt hittem, hogy csak eltévesztette a röppályáját és lehajoltam. Aztán ahogy elszállt felettem visszafordult és elkezdett verdesni a zsírosdeszkám mellett. Há' mondom azt kéne még! A frissen facsart szilvát nem akarod még meginni előlem te tahó? Végül néhány menet pofon váltást követően sikerült megvédenem az eleségemet. Aztán meg megettem... Végül gondolom néhány nap után ki is ürítettem a WC-be.... De nem figyeltem pontosan. Hát igen, tulajdonképpen ennyi volt a sztori. De azért beteszek egy animációt is, hogy mindenki el tudja képzelni mi is történt pontosan. Mármint a csatározásomról, nem pedig a zsíroskenyér áthaladásáról a blogmester emésztőrendszerén.

1. kép: "Vak vagy te paraszt? Há' nekem repülsz?" 2. kép: "Há' még mindig itt vagy? Takarodsz!!!" 3. kép: "Nesze!"

Szóval mindenki vigyázzon ezekkel a kétéltűekkel az utakon, főleg ha zsírosdeszka van az embernél! Arra egyből rárepülnek, de meglehet érteni őket, végülis nem véletlen eszem én is azt minden nap 11:30-kor.

Ennyi elég is volt mára a sztunyablogból, áprilisban újra jelenktezem majd friss tartalommal! Csősztök!